Az igazságot megvallva, egy lépés elírása a levelezési sakkban végzetes is lehet.
Persze, attól függ, hogy az elírás után a lépés érvényes-e, vagy sem. Például, ha a sakk jelölése hiányzik, az ellenfelünk visszaküldheti a lépést nekünk javításra.
De ha két huszárunk van, az egyik tud lépni e4-re, a másik e5-re, és elírjuk a 12.He4 lépésünket 12.He5-re, akkor aztán nincs mód arra, hogy bebizonyítsuk, hogy a másik huszárra gondoltunk.
Ez egy valós probléma, de a szerver alapú levelezési sakkban, amit ez a klub kínál, feloldható.
Alapesetben a szerver nagyon elnézõ a lépések fogadásakor, elfogadja a hibás lépést is, ha az még egyértelmû, pótolja az ütés-, sakk- vagy mattjelet, nem követeli meg a lépésszámot sem, stb. Ez azért van így, hogy kevesebb lépést kelljen visszautasítani, azonban ez növeli az esélyét annak, hogy egy elírt lépésünk egy másik lépésként legyen érvényes.
Azok a játékosok, akik manuálisan készítik el lépéseiket, és így néha bizony elírják õket, a SzigoruMod beállítást hasznosnak találhatják.
Ha bekapcsolják, a szerver csak hiánytalan, teljesen korrekt lépéseket fogad el tõlük, mint az alábbi példa: Lepes 1234 12.Hd2-e4
Szigorú módban a szerver megköveteli a lépésszámot, világos esetén egy, sötétként három pontot, a lépõ bábu nevét (még gyalog esetén is), a forrás mezõt, az ütésjelet vagy egy kötõjelet, a célmezõt is, sõt a sakk- vagy mattjelet is, ha szükséges.
Ily módon az elírás veszélye igény szerint jelentõsen csökkenthetõ.
Elérhető: 2005.04.13
A sakkszerver és a klub legfontosabb jellemzőit a következő lista foglalja össze. Kattints bármelyikre a részletekért.
Amikor fölvirradt a vészterhes nap hajnala, csatarendben állt egymással szemben a két hadsereg. Négy sorban álltak fel a küzdők: legelöl a királyok, fejedelmek és hercegek csillogó harci szekereiken, drágakővel, aranyveretes páncélban, ragyogó fegyverzetben; minden szekéren magas kopja csúcsán lengett a jelképpel ékes harci lobogó, hogy a hősök a csata dúló forgatagában is felismerhessék ellenfeleiket. A második rendet a lovasság alkotta. Gyors, könnyű paripákon álltak készen a lovasok, hogy a szekérharcosokat támogassák. A harmadik sorban a hegy nagyságú harci elefántok következtek, páncélveretes kasokkal a hátukon, tele íjászokkal és gerelyvetőkkel; ha a szekerek és a lovasság megzavarták az ellenség csatarendjét, sziklagörgeteg gyanánt kellett előtörniük a hatalmas állatoknak. Az elefántok mögött sorakozott a gyaloghad, pajzzsal, karddal felfegyverkezve, hogy a csata sorsát tömegével eldöntse. (Idézet Bhaktay Ervin: Mahabharata című elbeszéléséből)
A sakkfigurák felállítása nagyon hasonló a fentiekhez: Gyaloghad: a gyalogok Harci szekerek: a bástyák Lovasság: a huszárok Elefántok: a futók (az elefántfej sematikus ábrázolása a középkori kéziratokban könnyen egy bolond sipkájának vagy egy süvegnek volt vélhető: ennek a figurának a francia neve fou, ami bolondot jelent, németül pedig Laufer, vagyis futó)
A keleti sakkban vezér a király minisztere, perzsául fersan, arabul mudabbi, vagy wezír.
Küldj megjegyzést!
Adj hangot az oldalról alkotott véleményednek, mondd el a többi látogatónak is.
Eszközök
A könnyebb nyomtathatóság érdekében van nyomtatóbarát változata is ennek az oldalnak: