1836-ban született Prágaban, világbajnok 1866-1894-ig.
A pozíciós játék alapjait tette le, ezzel a modern sakk megalapítójává vált. Kétségtelen, hogy Steinitz úgy fejezetet nyitott a sakk történelmében. Óvatossága, gazdaságosságra törekvő játékvezetése miatt szinte törvényszerű volt a korszak nagy támadóinak - Csigorinnak és Gunsbergnek - alulmaradása. Szemléletét, mely a jövőt hirdette, nem értékelte a kor, melyben élt. A kor játékosai nem sok figyelmet szenteltek a gyalogoknak, az állás szerkezetének, ellentétben Steinitzzel, aki talán túlzottan sok figyelmet is szentelt rájuk. Az első hivatalos világbajnokságon - 1886-ban New Yorkban, és St. Louisban - Steinitz 5 döntetlen mellett 10:5-re győzött a lengyel Johannes Hermann Zukertort ellen. Címét megvédte Isidor Gunsberggel, és kétszer Mihail Csigorinnal szemben is. Aztán 1894-ben az Emanuel Lasker elleni világbajnoki döntőben vesztette el címét.
Élete végén lelkileg összetört emberként vonult ideggyógyintézetbe, 1900-ban New Yorkban halt meg.
A következő táblázat listázza a kis történeteket, melyek innen-onnan összegyűltek. Kattints bármelyikre a részletekért.
A klubban folyamatosan zajlanak különféle versenyek.
Egyelőre egyszeres körmérkőzéses, osztályalapú versenyek ezek. Az osztályalapúság biztosítja, hogy nagyjából azonos erősségű játékosok játsszanak egymással. A körmérkőzéses rendszerben pedig egyszerre futnak a játékok, egy 7 résztvevős verseny esetén tehát 6 párhuzamos játékot jelent.
Vannak egy osztályú versenyek, melybe az adott 200 pontos osztályhoz tartozó játékosok nevezhetnek be. Ezek mind 7 résztvevősek.
Vannak aztán a többosztályú versenyek is, melyek három osztályt fognak át. Ezek pedig 9 résztvevősek.
A komoly játékosok védelmében legalább 5 szabályosan befejezett játék szükséges a versenyekben való induláshoz, és az is, hogy a játékos megbízhatósági tényezője legalább 5 legyen.